Testvérharc
1945. február 18-án a Szociáldemokrata Párthoz kötődő Magyar Gyermekbarátok Egyesülete értesítette tagjait, hogy újra indítják munkájukat. A MADISZ 1945. február 23-ai titkári értekezletén pedig bejelentették, hogy megalakult a "pionír mozgalom, a Kismagyarok mozgalma". Hamarosan egyértelművé vált, hogy e kezdeményezéssel nem lehet gyermekek tömegeit a kommunista párt érdekkörébe vonzani, s MKP nyomásra a két munkáspárt képviselői március 9-én megállapodtak egy közös "gyermek-egységszervezet" létrehozásáról a Gyermekbarát Egyesület szervezeti kereteiben. A kommunista párt számára formailag ekkor még elég volt a baloldali "egység" megteremtése. A Kismagyarok Mozgalma formálisan beolvadt az Országos Gyermekbarát Egyesületbe, de a vezetés paritásos alapon történik. Formailag tehát az SZDP győzött, de a belső küzdelem - ha úgy tetszik kiszorítósdi - hamarosan megkezdődött, ami nem választható el attól a ténytől, hogy hamarosan világossá vált, szervezeti gyengesége miatt a gyermekbarát egyesület sem éri el a gyermekek nagy tömegeit. Már 1945 júliusától megkezdődött - a Gyermekbarát Egyesület vezetésével és a mozgalommal szemben "megmutatkozó elégedetlenség" értelmében - a jobboldalinak minősített szociáldemokrata vezetők kiszorítása.
Nagy lépésnek számított, hogy1945 nyarán kidolgozták az úttörőmozgalom egységes ideológiai és nevelési irányelveit. Az úttörőmozgalom eszmerendszere az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc hagyományaira épült, tagjai ebből fakadóan kötelezték el magukat az 1848-1849-es honvédek köszöntése (Előre!), a márciusi ifjak 12 pontjára emlékeztető úttörőtörvények és a magyar függetlenségi harcokhoz kapcsolódó névadókultusz mellett.
Az MKP KB Titkársága 1945. szeptember 6-án még az addigi szervezeti keretek közötti munka folytatása mellett foglalt állást gyermekmozgalmi munkában, de 1945. október 4-én az MKP KB Ifjúsági Titkársága már a Gyermekbarátok Egyesületének szervezeti keretein belül (a szovjet mintát, ill. a Tanácsköztársaság csekély tapasztalatait alapul véve) az Úttörőmozgalom létrehozásának szükségességéről döntött, október 24-én pedig már az úttörőmozgalom létrehozásáról született határozat. Novemberben a pártközpont Szervezési Osztálya a gyermekbarátok kommunista vezetőivel együtt elkezdte az úttörőszövetség kiépítését, amiben MADISZ vezetőinek is részt kellett venni - s ez a súlypontok átalakulására is utal. Ugyancsak fontos tény, és az SZDP vakságát is jelzi, hogy az 1946. február 6-án megjelenő a GYOE központi hetilap már Úttörő Gyermekújság néven jelent meg.
1946. február 7-én a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt megbízottai a gyermekmozgalomról folytattak megbeszélést, majd nem sokkal később, március 10-én a Gyermekbarát Egyesület közgyűlésén módosított alapszabályokat fogadták el. Ettől kezdve viselték a Gyermekbarátok Országos Egyesülete elnevezést. Ugyanekkor fogadták el az úttörő gyermekcsoportok szervezeti és működési szabályzatát is, s a GYOE fő feladataként az úttörő tagozat megerősítését, országos kiépítését jelölték meg. (A szervezés alatt lévő ún. Úttörőközpont is működött már ekkor - titkára, majd júniustól főtitkára Szendrő Sándor lett.) Bár továbbra is Balassa Ottóné maradt az elnök, a főtitkár a kommunista Szirmai Éva lett.
Az első gyermekbarát úttörőcsapatok a GYOE helyi csoportjaiban, a területi és üzemi napközi otthonokban alakultak meg. Az ekkor még alig néhány tucat, kis taglétszámú csoport 1946. május l-jei felvonulásáról a korabeli sajtó - erős túlzással - mint hatezer úttörő színpompás menetéről adott hírt. Ekkorra már a gyermekbarát vezetők is érzékelték, hogy nagy a baj, s a fiatalabb testvér felfalja őket, ha nem kémek segítséget a pártvezetéstől. 1946 június 20-án levelet írtak az SZDP vezetőségének, amelyben jelezték, hogy a gyermekmozgalom vidéki szervezését - a szociáldemokratákat kihagyva - a kommunista pártszervezetekben, a MADISZ és a nőszövetségi fedőszervezetben, az MNDSZ-ben hajtják végre. Lényegében csak úttörőcsapatok alakulnak, gyermekbarátok nem. A gyermekbarátok fokozatos háttérbe szorulása mellett azonban a cserkészek elleni fellépések is fokozatosan erősödtek... 1947. március 27-én bekövetkezett a döntő lépés, megszűnt a titkárság a GYOE-ben, helyette az Úttörő Központban 11osztályt hoznak létre.
Az 1947. augusztus 31-ei országgyűlési választások után nyilvánvalóvá vált, hogy a gyermekszervezetek kényszerű egyesítése is végbemegy. Szeptemberben az Úttörőmozgalom önállóvá vált a Gyermekbarát Egyesületen belül, és a GYOE elnökséggel mellérendelt viszonyba került. Balassa Ottóné GYOE elnök és Szirmai Éva főtitkár mellett Szendrő Sándor úttörő elnök és Nádor György főtitkár azonos rangúnak számított. Lényegében a Gyermekbarátok felszámolási folyamatában egy újabb fontos lépésre került sor. Az MKP Ifjúsági Titkárságának október 27-ei jelentése végül is kimondja a következő célt: az SZDP jobboldalt vissza kell szorítani gyermekbarát területre. "Pontos tervünk, hogy az 1. kongresszusig a Gyermekbarátot elsorvasztjuk[!]." E folyamat része, hogy Balassa Ottóné országos elnök, a Gyermekbarát Egyesület ellen indított politikai alapú vizsgálatok hatására 1948. február 5-én lemondott. A szervezet bomlása ezzel felgyorsult. Február 22-én pedig a Gyermekbarát Egyesület formailag is elszakadt az Úttörő Mozgalomtól.
Már csak az önkéntes felszámolás volt hátra, ami még 1949 nyarán is folyt.
Részlet a szerző "Szabad emberek közt szabad emberként" - 1946 - Remény vagy porhintés? c. tanulmányából. In. Révész György (szerk.) Előre!? Magyar Pedagógiai Társság Mozgalompedagógiai Füzetek 11. Magyar Pedagógiai Társaság, Budapest, 2016.
A szerző: az ifjúsági mozgalmak történetét kutató történész, levéltáros, oktató, 1950-ben született.