Jelenics József személyes visszaemlékezéseiből

Az 1932-ben született és 2010-ben elhunyt szerző az első angyalföldi úttörőcsapat szervezője és vezetője volt 1945-ben. Az úttörőmozgalomhoz élete végéig hű maradt. Három évig a XIII. kerület úttörőtitkára volt, majd a Lehel Úti Általános Iskola igazgatója lett. A Budapesti Úttörőelnökség és az Országos Táborozási Szakbizottság tagjaként 1956 és 96 között közel száz tábort vezetett. 20 évig a vadregényes Zempléni Úttörő Vándortábor fő szervezője volt.

A két világháború közötti években több Gyermekbarát csoport működött az V-VI. kerületben  (1), amelyek közül kiemelkedő volt a Kerekes utcai csoport Galbicska bácsi és gyermekei vezetésével.

1946-47-ben már a Gyermekbarát Mozgalom részben az úttörőmozgalmat is jelentette. A kerületben az egyik legelső a Gyöngyösi és a Vőlegény utca sarkán egy üres légoltalmi pincében működött az egyik akkor alig 15 éves vezetője Kelemen Gyula vezette, akiből később a moszkvai rádió tudósítója lett. Majd egyszer megjelent a pincében a Doki, Mihányi Imre doktor és felesége. Vezetésükkel a csapat létszáma 50-100 körül alakult, és több százan is megfordultak a környék gyerekei közül. Korai szerveződésüket mutatja, hogy az úttörő csapatok névadása idején az Ady Endre néven bejegyzett csapat a 24-es számot kapta.

Zászlójuk indulójuk, csatakiáltásuk folyt Ady Endre kultuszát ápolták, szinte a környék minden rendezvényén kulturális műsorainkkal felléptek, élénk sportélet folyt a 1946 végén a Pajtás előfizetési versenyben előkelő helyezést értek el az OTl-telepi úttörők.

Szinte még a Budapestért folyó harcokkal egy időben megkezdődött az új demokratikus gyermekmozgalom létrehozása. Angyalföldön elsőként a Petneházy utca 23. számú házban gyűjtötték össze Mogyoró-testvérek a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) segítségével a környék elhagyott vagy félárva éhező gyermekeit. Hasonlóan tettek a Rákos-patakon túli úgynevezett OTI telepi körzetben is, valamint a Mohács utca 6. szám alatt is megszervezték a gyermekek élelmezését és felügyeletét.

A Váci út és a Véső utca sarkán 1946 tavasza és 1948 ősze között a gyerekek Dege Józsefné és férje - Erdélyből áttelepült házaspár - vezetésével gyülekeztek. Nekik is volt két gyermekük, Marika és Jóska, és a környékbeli gyerekeket gyűjtötték maguk köré a kis földszintes Váci úti helységbe. Ide járt Vajek Robi is az Apály utcából. Hűséges segítői voltak Degééknek a Bérczi lányok, Ida és Erzsi a Tizenháromházból. Itt is rendszeresen szerveztek ünnepi műsorokat Bérczi néni és lánya kék színű úttörőingeket varrtak szavalás ének, kirándulás adta a programot. Zászlót is készítettek csatakíáltásuk is volt amely így hangzott:

Dege anyánk légy büszke ránk

A mi csapatunk nagyon rendes

Kossuth Lajos 74-es.

Dege Józsefné később a Vilma királyné úti úttörőközpontba került dolgozni. Nagy szerepe volt a Csillebérci tábor szervezésében is. Munkája elismeréseként a Petőfi Érdemrendet kapta.  (2)

Jelentős gyülekező hely volt a Szent István körút 2-ben is. Itt működött a 83. sz. Petőfi Sándor úttörőcsapat az alig 15 év Barabás Zsuzsi vezetésével.

(1) Az 1930. évi XVIII. törvényt követően 1938-ban alakították ki a XIII. kerületet, ez azonban a mainak csak az északi részét foglalta magába. Az V. és VI. kerület Nagykörút és Dráva utca - Dózsa György út (korábban Aréna út) közötti részét (Újlipótváros, ill. a Váci úttól a Nyugati pályaudvarig terjedő terület) csak 1950-ben csatolták a kerülethez.

(2) Dege Józsefnét az I. Országos Úttörő Konferencia 1948. május 26-án a szociális osztály vezetőjeként az országos vezetőség tagjának választotta, és ugyanekkor tüntették ki Petőfi Érdemrenddel, csakúgy, mint az OTI-telepi 24. sz. Ady Endre Úttröőcsapatot. (Úttörővezető 1948. 5-6. szám)