" Itt a félelmetes kérdés, hogyan kellene fölosztani a megszerzett területeket, kinek milyen feladat és fizetség jár, hogyan váljunk a meghódított glóbusz gazdáivá. Hogyan és milyen mennyiségben teremtsünk üzemeket, műhelyeket, hogy jóllakassuk a munkára éhes kezeket és agyakat, hogyan lehet az egész emberi hangyabolyt engedelmességre, rendre szoktatni, mit lehet tenni az egyén rosszindulata és őrülete ellen, hogyan töltsük ki az élet óráit tevékenységgel, pihenéssel és szórakozással, hogy elkerüljük az apátiát, a csömört, az unalmat? Hogyan lehet az embereket fegyelmezett csoportokká szervezni, megkönnyíteni a kölcsönös megértést; mikor kell szétoszlatni és szétválasztani? Itt ösztökélni kell és buzdítani, ott pedig fékezni, itt éleszteni a tüzet, ott pedig oltani. A politikusok és törvényalkotók óvatosan próbálkoznak s időről időre tévednek. A gyermekről is tanácskozások döntenek; de ki fogja a kis naiv véleményét és beleegyezését kérni? Ugyan mi köze lehet neki ehhez?" - tette fel a kérdést Janusz Korczak, a lengyel humanista polihisztor a Gyermek joga a tiszteletre című munkájában. Egész életműve az erre a kérdésre adott válasz.

De nemcsak ő, aki másokkal szinte azonos korban válaszokat keresett a gyermekek körüli kérdésekre. Mások is felismerték a problémakör fontosságát és a jövővel való összefüggéseit.

Az a magyarországi mozgalom, a, amelyik szintén megoldásokat keresett arra, hogy javítson a gyerekek helyzetén 2017 júniusában 100 éves születésnapját ünnepli.

1917 júniusa. Idézzük fel a történelmi helyzetet! Az első világháború harmadik évében járunk, februárban forradalom tört ki Oroszországban, az Egyesült Államok belépett a háborúba. Az emberek a háború nyomása alatt éltek. Ez halált, nyomort, félelmet, kilátástalanságot jelentett. Ebben a világban a gyerekek helyzete különösen nehéz volt. Nyomor, kiszolgáltatottság, árvaság. Erre a helyzetre kerestek megoldásokat a szegények és a gyerekek mellett elkötelezett emberek, mozgalmak. Az államok a háborúval voltak elfoglalva ...

1917 júniusában létrejött a Magyarországi Munkások Gyermekbarát Egyesülete. 1920-ban már - a támogatók, főként az érintett munkásnők támogatásával és részvételével - egy erős mozgalom alakult, amely élelmezési, ruházási akciókat szervezett, napközi otthonokat nyitott, gyerekeket nyaraltatott, kirándulásokat, tanulmányi utazásokat indított. Rendszeresek voltak a mese és játékdélutánok, a leckeórák. Könyvtárakat nyitottak. Ez modellértékű lehetett.

A Magyarországi Munkások Gyermekbarát Egyesülete nemcsak a gyerekek helyzetén segített, tudva azt, hogy a gyerekek sorsának alakításában kulcsszereplő a család, így a családokat is bevonta a programjaiba. Nevelési, egészségi, házastársi tanácsadást szerveztek, jogvédelmet nyújtottak, továbbképző tanfolyamokat szerveztek, szülői értekezletek hívtak össze. A gyerekek számára kirándulásokat, hajóutakat, állatkerti, múzeumi látogatásokat szerveztek. Iskolán kívüli nevelésük számos eszközét használták, és teremtették meg ennek feltételeit. Órákat tartottak a gyerekeknek, műkedvelő gyerektársulatokat szerveztek. Rendszeresen osztottak élelmiszert, cipőt, könyvet. A szegény gyerekeknek ingyenes ebédet osztottak. Megszervezték a rendszeres ingyenes orvosi vizsgálatokat, és ellátást.

1927 nyarán 800 gyereknek tették lehetővé a 3-6 heti üdülést. 6 héten át a Nagyréten

napközis nyaralás volt. Ez alatt az idő alatt 400 gyereket naponta ebédeltettek. A z öntevékeny, civil szervezet célja a gyermeknyomor enyhítése volt, összekapcsolva a gyermekvédelemmel és gyermekneveléssel. Ezek a dolgok szorosan összefüggnek. Fontos folyóiratuk volt a Gyermekbarát.

Talán az egyik legfontosabb eredménye egy ilyen mozgalomnak a gyerekközösségek kialakítása és kialakulása. A táborokban a gyerekek demokráciát tanultak és megtapasztalták a jól működő közösség alapelveit. Ennek hátterében ott volt a modern pedagógia, pszichológia.

Az a gyerek, aki megéli azt, hogy tartozott valahova, ahol önmaga lehetett, ahol egyenrangú partnerként kezelték, aki a képességei szerint teljesíthetett egy sor érdekes tevékenység keretein belül, az öntudatos állampolgárrá, gondolkodó, saját helyzetét értő, a világot átlátni képes, öntudatos emberré fog válni. Ez a politikai hatalom számára veszélyes lehet. A diktatúrák képesek a közösség fogalmát kisajátítani és lejáratni.

A Magyarországi Gyermekbarát Mozgalom 1992-ben sok évtizedes szünet után újjáalakult. Felvállalta az elődök céljait, módszereit és hagyományait, részt kért a gyermekközösségek, gyermekmozgalmak pluralizmusából. Erre az időre jóformán visszakerülünk az 20-as évek problémáihoz. Szomorú valóság: növekszik a szegénység és az egyenlőtlenség, megnőtt a gyűlölet is a társadalmakban. Mindennek első számú vesztesei a gyerekek.

Szükség van gyermekvédő mozgalmakra, szervezetekre, alapítványokra. Sajnos gyakran nem az államot kiegészítve, hanem helyettesítve. A gyerekek kiszolgáltatottsága rendkívüli módon felerősödött. Alig vannak olyan lehetőségek, ahol védelmet kapnak, és egyúttal közösségbe is kerülnek.

A mai magyar társadalom egyik alapvető vonása a közösségek hiánya. Ez a hiány lehetetlenné teszi, hogy kialakuljanak a közös döntési mechanizmusok, hogy kialakuljon mindenkiben a felelősségvállalás képessége, megszülessen a kompromisszumkora való hajlandóság, azaz általában a demokrácia. Ezek a gondolatok különösen vonatkoznak a gyerekekre. A közösség védelmet is nyújt. A gyerekek védelme a jövő záloga. A 100 éves magyar gyermekbarát mozgalom ezeket az értékeket képviselte, s az új "gyermekbarát társadalomért" április 22-én az utcára készülő felnőttek ezt az ethoszt elevenítik fel. Rengeteg a tennivaló!

Idézzük a 75 éve növendékeivel a treblinkai haláltáborban elpusztított varsói Öreg Doktort, Janusz Korczakot 1929-es írásával: "Növekszik egy új nemzedék, egy új hullám van emelkedőben. Jönnek hibáikkal és erényeikkel; teremtsétek meg a feltételeket, hogy jobbakká nőjenek föl! Nem nyerünk pert beteg örökség koporsója ellen, hiába mondjuk a búzavirágnak, hogy gabona legyen. Nem vagyunk csodatevők - nem akarunk sarlatánok lenni. Lemondunk a tökéletes gyermek csalóka ábrándképéről... Szüntessék meg az éhezést, fázást, nyirkosságot, levegőtlenséget, zsúfoltságot, túlnépesedést!... Figyelem: a mai élet terméke az erős, brutális ember - a homo rapax; ő diktálja a cselekvési módokat. A gyengék iránti engedékenysége hazugság, és a hazugság az idősek iránti tisztelete, a nők emancipációjának elismerése és a gyerekek iránti jóindulata. Hontalanul bolyong itt a Hamupipőke-érzelem. Pedig éppen a gyermekek az érzelmek fejedelmei; költők és gondolkodók. Tiszteletet, ha ugyan nem alázatot, a fehér, világos, szeplőtlen, szent gyermekkornak!"

Szakirodalom:

Janusz Korczak: Gyermek joga a tiszteletre. Iskolapolgar Alapitvany, Budapest, 1995 28 oldal •ISBN: 9638385049 • Forditotta: Szenyan Erzsebet